[Részlet egy könyvből a nevesebb dunwalli cégekről]
Eleinte, amikor a hajók behozták a hatalmas cettetemeket, az emberek lemészárolták őket és a Wrenhaven partján álló nagy finomítókban olvasztották fel a zsírt olajjá. A kisebb társaságoknak saját finomítói voltak, a munkások szakképzés szerint tűzkezelőknek, vágóknak, belezőknek, hordároknak, szűrőknek álltak.
A kereslet elkerülhetetlen megugrásával belépett az üzlet is, és jobb fizetség, biztonságosabb körülmények ígéretével csábította el a legjobbakat. A raktárak szinte egyik napról a másikra bújtak ki a földből a Rudshore pénzügyi negyed szélén. Senki sem volt olyan szervezett, vagy mások szerint olyan kíméletlen, mint a Greaves Cet Ház, élén Ebenezer Greaves-szel.
A Greaves Ház gyorsan nőtt, magába olvasztotta riválisait addig, amíg nem uralta a piacot. Amikor a csúcson volt, több mint 300 munkással dolgozott, köztük gyerekekkel, akik kisebb, sokszor tragikus feladatokat láttak el. A finomítókban dolgozókat fel lehetett ismerni tetőtől-talpig zárt, bőrből készült ipari egyenruhájukról és a gázok ellen hordott védőmaszkról.