Dishonored

A hatalmi pozícióját személyes haszon- és örömszerzésre használja fel.

Campbell minden nap megsérti mind a Hét Tilalmat. Ez az ő sajátos szórakozása.

Könnyen haragra lobban, és könyörtelen bosszút áll.

Thaddeus Campbell, a Legfőbb Felvigyázó.

Ne tévesszen meg az, amit a hitről papol. Campbell hiú, kéjvágyó és dekadens – valamint végtelenül romlott.

Erőszak. Elkeseredettség. Gonoszság.

Az anyja utolsó szavai ezek voltak: hozz egy kis viszkit, kedvesem.

Pénzért gyilkol.

Gyilkos és gonosztevő. Egy Slackjaw nevű ember a főnöke.

Rabló. Egy banda tagja.

A Bottle Street-i banda tagja.

Slackjaw egyik embere.

Utcai gonosztevő. Bérgyilkos.

Az apja a pestis egyik első áldozata volt.

Patkányt süt a szemétből rakott tűz felett, amikor éppen nincs kit kirabolni.

Viszkiben kapja a bérét, és a szeszfőzdében alszik a földön.

Az anyja még mindig ennek a városnegyednek az utcáin árulja bájait.

Gondoskodott az öccséről, amennyire tőle tellett. De a fiút hatévesen elvitte a tüdőbaj.

Tizenkét éves koráig abból élt, amit a folyóparti sárban talált. Utána megtanulta a kést használni.

Minden este megetet egy kóbor kutyát. A Billy nevet adta neki.

Brutális tolvaj.

Volt egy öccse. Egy művész; érzékeny, gyenge. Kilencévesen vitte el a láz. Havelock nagyon szerette.

Havelock tengernagy több holttestet látott már életében, mint a többiek együttvéve.

Embereket és ceteket is ölt már pénzért, de kedvtelésből is megtette.

Nézzen csak rá. Havelock tengernagy nyugtalanná válik a szárazföldön.

Vérszomjas. Megpróbálta a hadsereg irányítását is átvenni, amikor a császárnőt... amikor meggyilkolták a császárnőt.

A Pendletonok hajói Pandyssia kontinensén foglyul ejtett szerencsétlenekkel megrakva érkeznek vissza.

Hiába oktatták egész életében az udvarias modorra, a gondolatait leginkább a bosszú és a gyilkosság uralja.

A legfiatalabb Pendleton. A féltékeny kis Treavor. Nem tudott kitörni testvérei árnyékából.

A bőre elfertőződésre hajlamos. Szemei érzékenyek a fényre.

Néha nehéz elhinni, hogy Lord Pendleton nemesi származású.

Megleste Callistát fürdés közben. Többször is.

Ő Piero Joplin. Lenyűgöző, hogy még most is a következő találmányát próbálja elképzelni. Bárcsak maga is látná!

Szegény Piero. Az elixírjei rengeteg betegséget meggyógyítottak már, de az agylázán nem segítenek.

A Természettudományi Akadémia legfiatalabb végzőse. Sokolov soha nem fogja ezt neki megbocsátani!

A fekete szemű Kívülálló minden egyes éjjel megjelenik Piero álmaiban.

Samuel régen szívesen hallgatta Havelock tengeri történeteit. De talán a tengernagy nem az, aminek gondolta.

A csónakos jószívű ember. Magát pedig tiszteli.

Samuel egyszerű ember ugyan, de nagyon jól ismeri a Wrenhaven-folyót és az összes mellékfolyóját, egészen a legkisebb öblökig.

Számos sebhelye van. Néhányat a folyami kagylók váladéka mart a bőrére, de vannak olyanok is, amelyek az óceán mélyén rejtőző névtelen szörnyektől származnak.

Samuel Beechworth azért szállt tengerre, hogy el tudjon felejteni egy reménytelen szerelmet. Sikerült neki.

A kardja elég rossz állapotban van, de vágni azért még lehet vele.

Az anyja mindig is jobban szerette az italt, mint őt.

Néha pénzt is kapnak, de gyakran alkohollal fizetnek nekik.

A szakadt egyenruhája a mindene.

Minden másra alkalmatlan. Ezért kapta ezt a munkát.

A börtönökből toborozzák ide az újoncokat.

Olyan, mint egy elvadult kutya. Éhes, kegyetlen és lompos.

Részegek és tolvajok hitvány egyenruhába bújtatva.

Az állandó fájdalom a fejében kimondhatatlan borzalmak elkövetésére hajtja.

Egyszer megölt valakit egy pár csizmáért.

Börtönben ült, de kellettek még emberek az Őrségbe.

A gondolatvilága megegyezik egy felvigyázó kutyájának világlátásával.

Egész életében összesen négyszer fürdött meg. Négyszer esett be ugyanis részegen a Wrenhaven vizeibe.

Az utasítások összezavarják, ezért inkább azt csinálja, amit a többiek.

Talált egyszer egy teknőst a Rudshore Waterfrontnál. Salátalevelekkel és böglyökkel etette.

Koszos és gyáva. A szaguk már azelőtt megcsapja az ember orrát, mielőtt felbukkannának.

Mindig látja a nő arcát, amikor öl. Soha nem tudja jóvátenni, amit tett.

Hacsak nem hal meg ma este, két embert még maga elé küld a másvilágra, aztán végez magával.

Bár úgy tűnik, hogy semmi baja, a tünetek hamarosan mutatkozni kezdenek.

Ez az őr minden egyes áldozatáról levág egy hajtincset, és elteszi.

Inni akar, ez minden mást felülír nála.

Hiányzik neki a tenger.

Egyedül megtanult olvasni.

Van egy barátnője, aki pont annyira brutális és ronda, mint ő. De gyengéden viselkednek egymással.

Az árvíz elvitte az otthonát és családját.

Kevesen tudnak olyan jóízűen iszogatni, mint ő.

Ennek csak a szajhákon jár az esze.

Árvaházban nőtt fel. Csak kenyeret és folyami rákot kaptak.

Az apja rendszeresen megverte. Most eljött az ideje annak, hogy ő is időnként megverje a fiát.

Az anyja whiskyvel nyugtatta le, amikor sírt.

Az egy hete eltűnt húgát keresi, amikor nincs szolgálatban.

A föld havában született, apját nem ismeri.

Patkányokat eszik, hogy ne gyengüljön le.

A felettesei parancsára levágta a haját.

Folyami iszaptól és sörtől bűzlik.

Mindig nagyon korog a gyomra.

Már sok vért ontott ma.

Eléggé alja munka, de a börtönnél még mindig jobb.

Ha lenne munka a hajókon, akkor kevesebben jelentkeznének a Városi Őrségbe.

Az egyenruha alatt egy kegyetlen állat rejtőzik.

Kevesen élik túl, ha összetűzésbe keverednek a Városi Őrséggel.

Gusztustalan vadbarom!

Kevesen mernek belekötni az őrökbe.

Célszerű elkerülni az őröket, ha lehetséges.

Óvatosan, fegyvere van.

Utasításokat hajt végre.

Nem túl fürge, de a kardjával már így is sok életet kioltott.

Csak a bolondok és a könnyezők kötnek bele egy őrbe.

Ügyetlen bolond ugyan, de azért ne becsülje le.

A kardja igen veszélyes!

A kard pótolja azt, ami a sisak alatt hiányzik.

Annyi esze van, mint egy marék lepkének.

Mennyire közönséges!

A teste erős, de az elméje nem túl éles.

Milyen vastag nyaka és vállai vannak...

A Városi Őrség egyenruháját viseli.

Betegség, halál és gyilkosság – ezeket hozta ránk Hiram Burrows, a Lord Regent.

Vesztemre megbíztam benne. Most már tudom, hogy mennyire vak voltam.

Már-már az őrületig fokozódó rögeszmék hajtják. Rendnek kell lennie, mindennek muszáj rendben lennie.

Neki köszönhetjük a patkányokat, a patkányoknak pedig a pestist. Nincs is nála elátkozottabb ember.

Ez ő, a Lord Regent. Azelőtt királyi főkém volt. Előtte pedig egyszerűen csak Hiram Burrows. Mennyi titok tudója!

A házicselédekkel nem bánnak jól. De ennél rosszabb megoldások is léteznek a megélhetési problémákra.

Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolna az öngyilkosságra.

A kemény munkájáért csak kevés jutalmat kap.

Ne sajnálja a szolgálókat. A jól végzett munka büszkeséggel tölti el őket.

A szerencsétlen szolgálók élete csak a munkáról szól.

Állandósultak a hátfájdalmai. Semmi sem segít ezen.

A szolgálói fizetése nem elég arra, hogy kifizesse apja adósságait.

Ha megéri a holnapi szabadnapját, akkor könnyezők fogják megtámadni, majd otthagyják meghalni.

A többi szolgáló nem kedveli őt.

Már gyerekként is kiütközött szörnyű természete. A család kisállatait egy idő után mindig holtan találták.

Az Endoria Street egyik gazdag családjának sarjaként született, nagydarab és erős ember lett belőle. De az agya összezsugorodott és elsorvadt, mint egy rothadó gyümölcs.

Morris több száz halálraítélt utolsó könyörgéseit és bűnbánó vallomásait hallotta már. De nem hatották meg.

A nemes vérük felhígulásától félve csak a családon belül házasodtak, generációkon át az unokatestvérek vették el egymást.

Morris Sullivan. Hóhér és kínzómester.

Ki fogják végezni, ha kiderült, hogy mit tett.

Gazdag és befolyásos családok sarjai.

Fegyelem, büszkeség, bátorság. Veszélyes kombináció.

Fellépésük gyors, határozott és kemény. A könyörületet nem ismerik.

Csak óvatosan. A Városi Őrség tisztjei jól képzett harcosok.

Köztudott, hogy áldozataikat kigúnyolják, mielőtt lesújtanak rájuk.

A Városi Őrség tisztje.

Tűzön-vízen keresztül is végrehajtja a kapott utasításokat.

Nézze csak, hogy milyen peckesen járkálnak a tisztek.

Hűségesek a Lord Regenthez.

Óvatosan, ez nem egy tompa agyú őrmester!

Kevesen bánnak úgy a karddal, mint ők.

Pisztolya is van, és már gyerekek ellen is használta.

Leginkább bennük bízik a Lord Regent.

A legjobbakat válogatták be az elitbe.

Az egész családját elvitte a pestis. Csak ő maradt.

Megölt egy nemest, majd az egyik barátjára terelte a gyanút.

Családi vonás náluk az őrültség. És ő a legrosszabb ebből a szempontból a családon belül.

Amikor az unokahúga visszautasította az ajánlatát, akkor odaküldött egy őrjáratot, és agyonverette.

A Városi Őrséget csak egy lépcsőfoknak tekinti, sokkal többre vágyik.

Soha nem győzték le karddal.

Levelet kapott a húgától. Soha nem mehet már haza, a pestis elérte a családját.

Senki nem érdeklődött az eltűnt fiúk után. Biztos benne, hogy ezt megúszta.

Ma már kétszer is vért köhögött. Senkinek nem szólt róla.

Aggódik. Négy napja nem hallott már a barátnője felől.

Nem birkózott még meg a gyomra a tegnapi vacsorával.

Két dicséretre van a következő medáltól. Reméli, hogy még ma összejön.

Időnként meglátogatja az apját az elmegyógyintézetben, bár az már nem ismeri fel.

Úgy véli, hogy az elegendő testmozgás és a megfelelő fegyelem távol tartják a pestist.

Arrogáns. Korrupt. És a végsőkig kitart a Lord Regent mellett.

Hétköznapi emberek, egyszerű az észjárásuk és önzőek. De kedvesek is tudnak lenni.

Úgy bírja az italt, mint a férfiak.

A mindennapi munkájában viszont semmi hétköznapi nincs.

Az olyan emberekre épül a város, mint ő.

Elrejti kezét. Durva és sebhelyes a sok mosástól.

Varrónőként dolgozik egy boltban, amelyet sűrűn látogatnak a vagyonosok.

Egyetlen dologra vágyik: kifeküdni a Framling Street közepére, és várni a halált.

Inkább éhezik, hogy a gyerekeinek jusson kenyér.

Csak egy ruhája van, és addig hordja, amíg szét nem foszlik rajta.

Nagyon gazdag lenne, ha minden egyes alkalomért kapott volna egy aranyat, amikor beütötte a nagylábujját.

Most a legkisebb beteg.

Egy hétköznapi nő. Az Apátságtól és a pestistől fél.

Fáradt.

A közemberek az Apátság leghűségesebb hívei.

Még mindig lehet munkát találni a folyópart városi szakaszán.

Mindenki annyira átlagos, mint az álmai.

Kémkedik a szomszédjai után, és jelenti a felvigyázóknak, amit lát.

Mindig nagyon sokat eszik, akkor is, ha a feleségének és a gyereknek nem jut már elég.

Lop az üzleti partnerétől. Mindennap csak egy kicsit.

Nem foglalkozott azzal a sebbel, mostanra már elgennyesedett.

Mindenét elvitte az árvíz.

Régebben csodálta a felvigyázókat. Ma már fél tőlük.

Mindent beleadott ebbe a munkadarabba. Mégsem voltak vele elégedettek.

Csak a hosszúra nyúló munkaideje leteltével mehet haza a családjához.

Eljön az az idő, amikor ez a hely az ég összes fényét elnyeli.

Innen nyerik azok az erejüket, akik a fekete mágiának hódolnak. És ez a hely egyben a végzetük is.

Az időnek itt nincs jelentősége. Sem a másodperceknek, sem az évszázadoknak.

Aki itt lakik, az testesít meg mindent. A nyugtató bölcsődaloktól a lerágott csontokig.

Ezen a helyen ér véget minden. És itt is kezdődik.

A bort a folyó vízével hígítják. Előbb-utóbb persze valaki kidől a lőrétől, ilyenkor hoznak a pincéből utánpótlást.

Vagyonokat nyertek, és életeket vesztettek itt.

Micsoda nevetés! A régi dalokat éneklik és táncolnak. De ez már régen, egy boldogabb időszakban történt.

Üzletek köttetnek itt, néha a bor is besegít. De olyan is van, hogy egy éles kés adja meg a végső löketet.

A halálos áldozatokat a folyóba dobják még napfelkelte előtt, akár kutyák, akár emberek.

Valahol a föld alatt az egyik kutya végez a másikkal, miközben némi pénz cserél gazdát.

Az öregember egy sötét sarokba kucorodott, és halálra itta magát. A kutyák találtak rá először.

Körbeállták a gyertyákat, és megvágták a kezüket, hogy így pecsételjék meg a szövetséget. A vér szisszenő hanggal párolgott, amint gyertyalángot ért.

Az összeesküvők biztonságos otthonra leltek itt. Nagyon figyelnek arra, hogy ne kövessék őket ide.

Mézzel édesítik a sört itt, hogy elfedje a tengervízzel kevert folyóvíz ízét.

A józan emberek suttogva beszélnek, a részegek ordítanak.

A sorsuk a maga erőfeszítéseitől függ. A keze és a szíve erejétől.