Itt, a Wrenhaven partján ütöm fel utolsó otthonom. Bűzlik az Ürességtől, de a nagyanyám nyálkahal levese elnyomja majd a szagát!
Emlékszem, amikor ezen a folyón hajóztam ki az óceánra, a hatalmas, vakító fénybe a kék vízen. Zsenge tizenöt éves legény voltam, és a hálónk mindig dugig tele volt. Régen, még mielőtt minden rosszra fordult.
Bármi lesz is a vége, vagy az őrség rúgja szét a fejem, vagy a patkányok rágják le a húsomat, vagy a pestis reszketése rázza szét a bőröm. Nem számít, mi lesz a vége.