[Részlet egy hosszabb regényből]
A halódó tűz erőtlen fénye világította be utam. Láttam, hogy dolgozik. Jókora tű villogott a kezében, pontos, titokzatos mintát rajzolt vele: a letűnt korok varrónőinek csomóit és hurkait. A nő tűje alatt megfeszült és reszketett a férfi teste, rázta a faasztalt.
Morbid érdeklődés vont közelebb, míg csak a nő rám nem emelte üres arcát, és a tű meg nem pihent a férfi húsában. Kifinomult hangon szólított meg. "Ezek szerint te vagy a szerető, ha nem tévedek. Te is hűtlen voltál, ideje téged is megfoltoznom!"