[Részlet egy kutyakiképző kézikönyvből]
Minden alomban legfeljebb négy kölyök van, de a vakarcsokat mindig vízbe fojtjuk.
Amelyik megmarad, nagyjából három hónapig szopik, mielőtt elkezdjük kiképezni őket. Eleinte egyszerű dolgokat sajátítanak el, botokat hoznak vissza, parancsra mozdulatlanul ülnek, szobatisztaságot tanulnak, ilyesmik. De a nyolcadik hónapban már a bozótosban elrejtett, szaggal jelölt homokzsákokra vadásznak, parancsra vadmalacot ölnek, és lerántják a bélelt páncélos embereket a karjukra csimpaszkodva.
Az első év végén levizsgáztatjuk azokat, amelyek megtanulták a leckét. A többit lelőjük. Ezek után a felvigyázók elviszik a kutyákat, és nem látjuk őket többé.
Kivéve egyet. A Clavering Boulevardon sétáltam, és elment mellettem egy felvigyázó, a Fehér Szikla Litániájáról prédikált, meg a boszorkányság gonoszáról, és minő meglepetés, a kutyája elkezdett vinnyogni meg a farkát csóválni. Innen tudtam, hogy az enyém volt, az én kutyám kölyke.