[Regényrészlet, a középső fejezetek egyikéből]
Orchado olyan boldog volt, mint egy tizenhat éves a Káoszünnep előtt. "Ha visszatértünk Gristolba, királyi tudós leszek!
Vagy megégetnek eretnekségért, harmadik prefektus. Minden attól függ, odaérve mit találunk. "A mesterem hangja más, mintha a külső szférák levegője olyasmit adott volna hozzá, amit eddig nem: bizonytalanságot, gyengeséget, félelmet."
Megkockáztatok még egy pillantást a távoli, monolitikus tömbre. Orchado csodának látta, Bryn felvigyázó rejtélynek, én pedig az Ürességnek emelt, hatalmas emlékműnek: az őrület pompázatos szentélyének.