[Részlet egy messzi kontinensről, Pandyssiáról szóló könyvből]
A Természettudományi Akadémián úgy beszélnek Pandyssia kontinenséről, mind magáról a csodáról, ahol egybefonódott minden élet, és korok óta virágzik a civilizált világban páratlan, élénk ökológiában. A Mindenki Apátságának felvigyázói ellenben iszonyatról és eretnekségről szónokolnak. Emberalatti lények brutális, perverz rituálékba bonyolódott kultuszáról.
Azon kevesek, akik jártak a távoli kontinensen, és visszatértek a szigetekre, akik tényleg partra szálltak ott, hatalmas sivatagokat, dzsungeleket, és a képzeletet meghaladó, különös lényeket láttak.
Minden generáció tesz egy hatalmas erőfeszítést, hogy gyarmatot alapítson, remélve, hogy egykor Dunwallal vetekedő kikötővé nő városuk. De egyelőre ezek a kísérletek mind őrületbe és kudarcba fúltak.