[Részlet egy ismert eretnek naplójából, melyet kivégzése előtt koboztak el]
A legtöbbek számára a Kívülálló nem más, csak egy a családon, a közösségen túli világtól elrettentő gyerekmese.
Gyerekkoromban anyámmal mindig menekültünk, egyik faluból a másikba mentünk, egyik tengerparti városból a másikba. Hetekig laktunk az erdőben, nyomunkban az átkozott felvigyázókkal.
Éjszakánként az álmairól mesélt. Az üres helyről, ahol a Kívülálló suttog neki. És minden látogatással nőtt a hatalma, míg végül már a molylepkék szemén át látott, és a ház falán kívülről kipattintotta az ajtók és ablakok zárait.
Meg fogom találni ezt az üres helyet. Valahogy kezembe jut az Ürességet nyitó kulcs. Idővel megtanulom a titkokat, és hozzám is beszélni fog, ahogy anyámhoz beszélt.
Nevezzenek eretneknek a kutatásaimért. Zárjanak kőcellába, ostorozzák a testem, és fogjanak perbe hitehagyottként. Égessék el a testem!
De akkor is azt a birodalmat keresem, amiről anyám mesélt. Ez életem értelme.