[Kivonat egy gristoli népmeséket és babonákat tartalmazó évkönyvből]
Eddig ebben az almanachban számos elcsépelt és ostoba, bár ártalmatlan mesét mutattunk be, de most azokhoz a népi hagyományokhoz kell fordulnunk, amelyeket csak gonosznak és veszedelmesnek titulálhatunk. Ezek közül a legrosszabb A rózsavízi boszorkány verse. Ennek az átkozott költeménynek a változatai még Dunwall alapítása előttre datálódnak, de végső eredete nem ismert. Ami a tartalmát illeti, néhányan úgy tartják, a bosszú meséje, amelyet egy anya követ el saját lánya ellen. Mások úgy látják, könyörgés, amellyel az Üresség egy ősi szellemének figyelmét próbálja felkelteni. Bárhogy is, a vershez tartozó rituálé igencsak morbid, és sok helyütt használják primitív megoldásként arra, ha két fél között kell igazságot tenni, ahol az egyik megvádolta a másikat csalással. A következőképpen történik:
Először is, akit próbára kell tenni, annak találnia kell egy állóvízzel teli szökőkutat, s annak vizét be kell lepnie rózsaszirommal. Ha elég rózsaszirom van már a vízben, hogy eltakarja a teljes felszínét, erősen be kell csukni a szemet, majd mindkét kezet a szökőkútba helyezni úgy, hogy teljesen alámerüljenek a rózsatakarónak. Ekkor az alábbi sorokat kell elmondani:
A rózsavízi boszorkány
Szirmok, szirmok, ússzatok,
Mondjátok, hol a lányotok?
Megfulladt-e jel alatt?
Eltűnt sötét éjjelen?
Szirmok, szirmok, ússzatok,
Mondjátok, hol a lányotok?
Volt-e a kútnál, enyelgett?
Titkot előttem rejteget?
Szirmok, szirmok, ússzatok,
Én vagyok a lányotok?
Ezek után bele kell hajolni a szökőkútba, és a fejet teljesen a víz és a rózsák alá meríteni, egyelőre mindkét szem szorosan csukva. Számolni kell háromig, majd kinyitni a szemet. Ebben a pillanatban azt mondják, a rózsavízi boszorkány megérkezik. Aki nem követett el bűnt, az nem lát semmit, de a nyaka hátulján megérzi a boszorkány gyengéd érintését. De ha az alany szívében csalárdság vagy gonoszság lakozik, akkor meglátja a rózsavízi boszorkány, e leírhatatlanul félelmetes lény szörnyű arcát. A boszorkány pedig szúrós indákkal a vízbe fojtja.
Természetesen bár az apátság igen komolyan veszi a dolgokat, ezt a mesét babonás ostobaságnak tekintik. Ugyanakkor minden évben legalább fél tucatnyi jelentés érkezik vidékről, ahol fiatal nőket találnak holtan, elkékült arccal, nyakukon tövis ejtette sebekkel és karcolásokkal.