[Regényrészlet, az utolsó fejezetek egyikéből]
Nem félek az Ürességtől, és nem törődök a gyengék lelkének szentségével sem. Mert most már az Ő követe vagyok, az Ő kiválasztottja, hisz láttam az Ő titkos rejtekét, ahol örökkön lakomázik az Üresség szövedékén.
Egymagam vagyok Orchado hajójában. A padlót vörösre festi az élet. Az ujjammal rajzolok, az alattam egyre közelebb sikló földet bámulom. Ott emelem első emlékművem az Ő nagyságának. Rothadó seb lesz a természet húsán.
Türelmesen építek, egyre csak várom eljöveteled, ó, az Üresség hatalmas szülötte!