[Részlet a szférák mozgásáról szóló, hosszabb könyvből - Anton Sokolov]
Amint fellibbent a függöny, kétségtelenné vált, hogy a süvöltő káosz tengerén hányódik világunk, iszonyatos örvényben, ahol minden mennyei test a falánk központ körül köröz. Bár az odáig vezető út több ezer emberöltőig tarthat, minden kozmikus tárgy végül ebbe az éhes nexusba zuhan, és örökre megszűnik létezni.
Bár a mennyei közeg örvényeiben mozognak, a csillagok vezérlő pontokat mutatnak az amúgy veszedelmes sötétben. Saját napunk magához húzza bolygóit, miközben megállíthatatlanul rohan a feledésbe, az utolsó pillanatig fényt és életet ad.