Átkozott legyen Hiram Burrows, az a bolond! Lord Regent , persze, meg a liliomfehér ülepem! Majdnem mindent megszereztünk, és most az eretnekek bélyegét kell viselnem minden napon, amely még hátravan rövid életemből. Az eretnekek bélyege! Nem lett volna szabad alávetnem magam a rituálénak, de azt terveztem, hogy nem kívánatos személyek ellen használom majd. Talán éppen Hiram ellen. Most pedig minden elveszett. Ahogy egy mocskos pocsolya vizében vizsgálom képmásomat, látom a kudarc arcomra égetett jelét. Kitaszított vagyok.
Elkapott a pestis is, lázam egyre magasabb, egyre kevésbé vagyok ura gondolataimnak. Hamarosan csak artikulálatlan nyögésekre futja majd tőlem, utána nyáladzani kezdek, végül pedig vér szivárog majd a szememből. A múlt héten még nemes tyviai bort kortyolgattam és kiélveztem minden megérdemelt luxust, amely az apátságban elfoglalt rangomnál fogva megilletett. Ma mocsokban alszom, elveszve ennek a fakó, pusztulásnak indult negyednek falai között.
Ha elmém osztályrésze romlás is lesz, legyenek hát ezek az utolsó összefüggő gondolataim! Én, Thaddeus Campbell, a nagyszerű ember, minden illatok és ízek ínyence, ki egykor a hatalmas főváros, Dunwall legfőbb felvigyázója voltam egykoron.
Az Üresség sötét mélyéről szórom átkaimat Corvo Attano fejére! Ő fosztott meg mindentől, mely kedves volt nekem..
Nyüvek fészkeljenek szemüregedben, Corvo és kívánom, hogy minden, amit szeretsz, úgy váljon semmivé, mint az én éltem örömei!