[Kivonat egy kézikönyvből, amely a cetek megcsapolásáról és az olajfinomításról szól]
A korábbi években gyakorolt módszerek, amellyel a cetolajat kinyerték a bálnazsírból, egyszerre voltak veszélyesek és szakszerűtlenek. Az eredeti technika szerint a nyers bálnazsírt nyomás alatt lévő, lezárt üstökbe tették, minek hatására az illó anyag átszivárgott a szöveteken a gyűjtőhordókba. A finomított olajat aztán gyorsan lehűtötték, a nyomást pedig csökkentették, ám ha ezeknek a folyamatoknak az időzítése nem sikerült, előfordult, hogy az olajból minden energia távozott egy megsemmisítő robbanás során. Úgy tudjuk, ez okozta 150-nél is több ember halálát a híres robbanásnál a Fullerton Cetházban.
A modern ipari trendek lecsökkentették a begyűjtés veszélyeit a Természettudományi Akadémia segítségével. A pestis kezdetén Greaves felfüggesztett minden műveletet, és azóta is ezt a folyamatot használják a Rothwild Vágóhídon. A bálnazsírt nem távolítják el, hanem magát a cetben lévő olajtermelő mechanizmust stimulálják, majd a keletkezett olajat kiszívják és eltárolják. Az eredmény sokkal stabilabb nyersolaj, amit könnyebb finomítani, és egy cetből több olaj nyerhető.