[Kivonat Daud személyes naplójából]
Billie Lurk árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat, tanulmányozza a döntéseimet. Ebben nincs semmi új. Már kölyökként is ott volt az a csendes kíváncsiság, bár a kíváncsiság nem is jó szó. Újabban viszont még intenzívebb ez a figyelem. Érzem, ahogy a szőr feláll a nyakamon, majd egy pillanattal később meglátom, hogy Lurk ott áll egy közeli háztetőn vagy erkélyen. Néha reggelente mintha a papírjaimat elmozdították volna, mintha valaki átnézte volna őket. Amikor kettesben vagyunk, és Billie leveszi a maszkot, furcsa kérdéseket tesz fel, például a küldetésünkről vagy egy bizonyos célpontról. Furcsa. Oda kell figyelnem erre. Újabb rejtély.
Minden cethalászom tehetséges, de az adományom erősebb egyesekben; a Kívülálló jele ilyen szempontból titokzatos. Nem tudom irányítani. Azok, akik velem maradnak, vagy megkapják a különleges képességeimet, vagy nem. Azokat, akik nem, a kard, a számszeríj vagy a mérgek tanulmányozására irányítom. Mindegyikük jó szolgálatot tesz valamilyen módon, és együtt már tengernyi vért ontottunk.
Lurk gyorsabban tanul az átlagnál, de távol tartja magát a többiektől. Ez nekem mindegy, amíg elvégzi a parancsot.