[Kivonat a Dunwall negyedei című, új könyvből]
Ez a fejezet a valaha pompás Drapers Ward-ról szól. A Kaldwin-dinasztia uralkodása előtt a hely nem számított olyan előkelőnek, mint újabban. Drapers Ward valaha egyszerű könnyű- és textilipari központ volt, innen szállítottak a birodalom minden sarkába nyers szöveteket. Vízimalmok dolgoztak éjjel-nappal, hogy kielégítsék a gyorsan terjeszkedő ruhaipart. Drapers Ward évtizedekig mérsékelt kereskedelmet folytatott, amíg a legfőbb gyártók el nem kezdték áthelyezni a gyáraikat Serkonosba és Morley-ba. Ezeken a helyeken a munkaerő sokkal olcsóbb volt, és a dunwalli vízparti telkek korlátozott száma miatt, amelyekre szükség volt a malmok meghajtásához, Dunwallban amúgy sem lehetett tovább terjeszkedni.
Ennek az időszaknak a végén a hanyatló gyártás és az elhagyatott gyárak lehetőséget adtak az ügyes és ambiciózus iparosok új nemzedékének. Ruhakereskedők egy laza szövetsége, amelyben olyan nagyságok is részt vettek, mint Percy Oliver, Agatha Chesney és Mortimer Hat, megalapozták az üzlet új modelljét: legjobb minőségű ruházat gyártása Dunwall elitjének, melyet tekintélyes áron lehet értékesíteni.
A birodalom legjobb sartoriai tervezőit csábították Drapers Ward butikjaiba, ahol azok felismerték, hogy nem kell pártfogót keresniük többé. Sőt, a társadalom krémjébe emelték, körüludvarolták és elkényeztették őket. A hatalmas és befolyásos dunwalliak elkezdték látogatni az új Drapers Ward-ot, és bármit kifizettek azért, hogy a legújabb stílusú ruhákban pompázzanak. A negyed elképesztően sikeres lett: a tulajdonosok és tervezők körében a hihetetlen gazdag és előkelő lett az átlagos életszínvonal.
De nem minden volt fényűzés és szórakozás. Drapers Ward újjászületése drága beruházás volt, és a legfőbb pénzforrások eredetét vizsgáló nyomozások rendre zsákutcába futottak. Azt suttogták, Mortimer Hat korábbi éveiben kegyetlen bandavezér volt, és a Városi Őrség körében nem számított titoknak, hogy még mindig egy kisebb seregnek parancsolt, akik megvédték az érdekeit.
Idővel szörnyű igazság derült ki: míg a kereskedők és tervezők az exkluzív butikokban bájologtak, a ruhákat készítő malmokban és gyárakban a szenvedés és erőszak volt az úr. Annak ellenére, hogy mennyi pénzt hozott az üzlet, a munkások, akik az öltözeteket összevarrták, sosem részesültek a vagyonból. Ehelyett Hat emberei brutális munkakörülményeket kényszerítettek rájuk. Ahogy ez a züllés egyre inkább elhatalmasodott, és az erőszak néha kifolyt a nyílt utcára, a gazdagok visszautasították a további meghívásokat a butikokba. Az üzlet gyorsan hanyatlani kezdett, és most, hogy a járvány híre a küszöbön van, nem kizárt, hogy Drapers Ward aranykorának hamarosan leáldozik.