1. változat
[Egy utcai röpiratból, amelyben szerepel Daud, a bérgyilkos bámulatos megpillantása]
Nyájas olvasó, biztosíthatom, hogy a pénzét ma jól költötte el. Amit itt olvashat, az egy napon megmentheti az életét és az elméje épségét. Senki sem látta még Dunwall Kését, és élte túl, hogy beszámolhasson róla. Egészen mostanáig.
A nap éppen lemenőben volt, akár egy véres folt az égen, amely megvilágította a vágóhíd kiégett bordázatát. Az égett hús szaga - embereké és ceteké - terjengett a levegőben. Daud egyszer csak kiemelkedett a hamu és gerendák közül, teste lángokban állt, és olyan sebek borították, amelyet halandó ember nem élhetett volna túl. Árnyéka megnyúlt előtte a földön, és feltárta igaz valóját: egy szarvas lényt, amelyet eretnekség hozott létre. Olyan szörnyű alakja volt, hogy arra nincsenek szavak, kedves olvasóm. Vitán felül az Üresség egy varázslója. Hallottam alatta a vágóhíd romjai közt haldokló munkások nyöszörgését, de ő még csak meg sem állt, hogy felmérje az állapotukat, mert az ő szíve még a tyviai jégnél is hidegebb.
Ehelyett a torka mélyéről győzelmet üvöltött, amelynek sokkjától azokból a szerencsétlen, haldokló munkásokból rögvest kiszállt a lélek, aztán tetőről tetőre ugrálva eltűnt az utcák felé. Itt azt gondoltam, ez a fejezet véget is ért, amíg meg nem hallottam a zenét. Az a nyomasztó, fémes zene, amelyet a felvigyázók játszottak a közeli sikátorból - és ekkor már tudtam, hogy harc készül. Csakis Dunwall elesett polgáraiért érzett kötelességtudatom győzte le a félelmemet, ahogy közelebb óvakodtam a sikátor bejáratához, hogy jobban lássak.
Bátor felvigyázók csapata elfogta Daud egyik emberét, aki a sikátorban ólálkodott. A férfi vagy nő - nem lehetett megállapítani a vastag, bőrből készült cetvadász munkaruha miatt - hason feküdt, és megkötözték erős kötelekkel, a felvigyázók pedig körülvették. De végül a rabra irányuló figyelmük okozta a vesztüket.
Daud rájuk ugrott a magasból, olyan könnyedén mozogva a levegőben, mint egy sólyom, esküszöm az életemre! Hang nélkül siklott rájuk, és elsőként a zenélő felvigyázó halt meg: Daud letépte a fejét a válláról. A nyomorult dallam hamis sírással elhalkult. Aztán végignéztem, ahogy korunk leghírhedtebb bérgyilkosa bőrből, fémből és vérből gyúrt szélviharrá vált, könnyedén visszaverve a lövedékeket és a kardcsapásokat is. Az utolsó felvigyázó, akit bizonyára elöntött a félelem ilyen hirtelen halált halt testvérei láttán, térdre rogyott, és kegyelemért könyörgött. Daud egyetlen szót szólt, amelynek hallatán a zsigereim görcsbe rándultak. A felvigyázó felsikoltott, mint egy őrült, majd a maszkja kettévált, mintha valamiféle véső és kalapács ütötte volna szét, majd a törésvonalból ömleni kezdett a vér, eláztatva Daud csizmáját.
Ezen a ponton becsuktam a szemem, mert túlságosan felzaklatott az egész, hogy bármi másnak is szemtanúja lehessek. Csak reménykedni tudtam benne, hogy ha a gonosz eretnek felfedez, gyorsan végez velem. De mikor kinyitottam a szemem, Daud már sehol nem volt. Ez volt az utolsó eset, hogy láttam Dunwall Kését.
Így figyelmezzen szavaimra, kedves olvasó! Ha Ön vagy bárki, aki Önnek kedves, tanúja lenne egy torz árnyéknak, amely keresztezi az útját, vagy ha a tetőről sötét szavak suttogását hallja, meneküljön a lehető leggyorsabban!