Tegnap elmentem egy felvigyázó mellett, aki épp azt a furcsa, apátsági zenét játszotta. Nem láttam arcát a maszkja mögött, ő pedig csak tekerte furcsa zeneszerszáma karját. Hallottam, amint a szent szövegeket mormolja magában.
Erőt vett rajtam a félelem, mert tudtam, hogy tilos az én csonttalizmánomhoz hasonló szerencsehozó tárgyak hordása. A felvigyázók nem engednek ebben a kérdésben. Megragadtam hát a zsebembe süllyesztett amulettet, hogy érezzem a melegét, és lehajtott fejjel elóvakodtam mellette.
A királyi tudósnak, annak a zavarodott Sokolovnak az otthona felé tartott, és ekkor valami különös dolog történt. Megesküdnék rá, hogy amikor a közelembe ért, az amulett megérezte a felvigyázó zenéjét, és kihűlt az ujjaim között, csak valami enyhe rázkódást éreztem belőle.
Találtam egy könyvet, aminek esetleg köze lehet ehhez. Ha gondosan tanulmányozom, talán megértem a jelenséget.