[Részlet a Bottle Street-i banda egy tagjának levelezéséből]
Azt akarod, pofázzak Slackjaw-ról? Hogy milyen volt kölyöknek, mielőtt kiérdemelte a nevét? Ó, most már hidegfejű, de nem volt ám mindig ilyen azelőtt, hogy a Bottle Street-i banda vezetőjévé volna! Az ifjú Slackjaw egykor egyáltalán nem volt ilyen ésszerű ember.
A legtöbbünkhöz hasonlóan ő is az utcán nőtt fel, csavargókkal lógott, kerülte a törvényt, elcsente, ha valamire szüksége volt. Sötét haj, sötét szem, tíz éves korára már pipázott. Mert a bordélyok szülöttei, az árvaházakból kilökött gyerekek a bandák közt válogathatnak, vagy dolgozhatnak a sárszedőkkel, de azt senki sem akarja. Pár kölyköt kényszersoroz a haditengerészet, vagy lezavarnak a Pendleton meg a Boyle családok bányáiba. És persze nehéz az élet az utcán, éheztünk, de szabadok voltunk.
Mire kinőttünk a kölyökkorból, Slackjaw-ra már figyelni kellett, a legtöbbször ő vezetett minket, ha lenyúltunk egy parasztkordét vagy egy útszéli árust. Ő dolgozta ki a tervet, ő adta ki a feladatokat, hogy mindenkinek jusson tennivaló, ő osztotta el a zsákmányt. A legtöbben csak követtük, mert hamar rájöttünk, hogy jobb az úgy. Több étel, több pénz. És egyikünk sem akarta, hogy Slackjaw dühbe guruljon.
Letolt pár nagyobb munkát Black Sally-vel a város túlvégéről, és ez már elég volt ahhoz, hogy a többi főnök is felfigyeljen. Már nem egyszerű utcakölyöknek számított. Már feltörekvő volt, és ez gondot jelentett.
Volt még egy fickó, aki feltörekvőnek vélte magát, Mike, a Hal, aki a gyári munkásnőktől szedett védelmi pénzt. Egy szép este mind épp valami jó szaftos műsort néztünk a színházban. Mike, a Hal meg az emberei is az olcsó részen ültek, pont a folyosó túloldalán. Mike-nak valami vad gondolata támad - a tervezés nem volt nagy erőssége -, és hozzávág egy nehéz kerámia köpőcsészét Slackjaw-hoz. Telibe találja a képét, és eltöri az állkapcsát. Mi nézünk, hogy most itt vér fog folyni, de Slackjaw csak rábök az ajtóra, és mind kimegyünk, Mike meg hangosan vihog a hátunk mögött.
Másnap megjelenik Slackjaw, nem mondja, miért, csak int, hogy kövessük. Még mindig nem tud beszélni, szóval megyünk utána. Megállunk a dokkoknál, és Slackjaw vesz - komolyan, pénzzel kifizet - egy horgokkal teleaggatott, nehéz láncot. Mélytengeri halászathoz van, a hajók oldaláról lógatják be. Jó négy láb hosszú lehet, vaskos szemekkel, szanaszét álló cápahorgokkal kiverve. Slack feltekeri a láncot a bal karjára, és hagyja, hadd himbálózzon mellette.
Nem tudom, honnan tudta meg, hol lakik Mike, a Hal, de amikor a lány házához érünk, Slackjaw csak úgy bedobja az ablakot egy palackkal. Kis híján dél van. Odabenn nagy sikoltozás támad, és Mike kidugja a fejét. Elkerekedett szemmel, zavartan néz. Amikor meglátja, hogy Slackjaw áll odalenn az utcán, eltorzul az arca. A mai napig kiráz tőle a hideg. Gyilkos gyűlölet.
Mike vadbaromként bőgve jön ki oldalt, a kezében egy húsbárd, és egyenesen Slackjaw felé ront. Amikor összecsapnak az utcán, Slackjaw pörget egyet, és a cápahorgok mélyen Mike karjába és vállába vájnak. A fickó felsikolt, de Slackjaw nem engedi el a láncot. Ott áll befeszített, törött állkapoccsal, a lánc nagyját a bal karjára vetve. A horgok végén meg ott van Mike, a Hal, és Slakcjaw úgy szurkálja, ahogy csak bírja. Mike nem nagyon tud visszatámadni, a jobb karját lebénítják a horgok, a baljával küzdene, hiába. Nagydarab fickó volt, és sok szurkálás kellett, hogy térdre essen. Először mindenki ujjongott, aztán elhallgattunk. Slackjaw csak szúrta és szúrta, és a végén nem hallatszott semmi, csak Mike, a Hal, ahogy bugyborékolva sír, mint egy kisgyerek. Majd Slackjaw kése villant.
Amikor vége lett - és ez a legszebb benne - Slackjaw előszedett egy kis fecnit, és rászögelte Mike pofájára. Az volt rajta, ha munkát akarsz, gyere a Bottle Streetre.
Slackjaw pár hónapig nem beszélt tisztán, de a dolognak hamar híre ment.
Az év végére, mikor már elég nagy volt a banda, levelet küldött a többi főnöknek, és közölte velük, hogy van egy vadiúj bandája a Bottle Streeten. A legtöbben kiröhögték, vagy megverették a levelet kézbesítő kölyköket. A zöldszemű Trish egy hüvelykujjal kevesebbel tért vissza. De Slackjaw láthatóan felkészült erre a válaszra is, és máris volt tartalék terve.
Egy héttel később négy főnök is holtan hevert. Mintha semmi összefüggés nem lett volna a balszerencséjük közt, de mindenki tudta, mi a helyzet. Az egyiket a húspiac közepén ácsorogva lőtte le az őrség. Egy másik megcsúszott, és a vízbe esett ájultan. Az egyik idősebb főnököt az ágyában találták meg, a gyomra felhasítva, a szájában egy tyviai körte. Még mindig nem tudom, ez mit jelentett. És Sheila Barnsworth-öt egy kondér olvasztott viaszban rotyogva találták meg.
Slackjaw újabb leveleket küldött ki az alvezéreknek, az volt bennük, hogy egyenrangúként jól bánna velük. És az egyik levéllel a zöldszemű Trisht küldte. Minden alvezér elfogadta az ajánlatot.
Miután kibelezte a fő vetélytársait, Slackjaw stabilizálni kezdte az üzletet, elég korrektül ám. Behajtott pár szívességet, elsimított ezt-azt, mindenkinek adott egy kis pénzt vagy egy kis piát jutalomba. Megmutatta, milyen főnök tud lenni. Szóval minden elcsitult, és ettől persze mindig baromi idegesek lesznek a fiúk a városi őrségnél.
A királyi főkém spiclijei, a Felelős Polgárok Társaságában, mert így hívták magukat, elkezdték terjeszteni minden boltban dolgozónak, meg a háza előtt a bejárati lépcsőt söprőnek, hogy vigyázzanak ezzel a Slackjaw-val meg az embereivel. Ki akarták puhatolni, hogy mit terveztek, meg hogy mi történt. De Slackjaw sem hülye. Megkente pár boltos tenyerét, és az őrségben is néhány katonát, és azt mondta, hogy ő a városban akar maradni, és mostantól minden rendben lesz, kevesebb vér folyik majd. Végre volt egy rendes főnök, aki készen áll rá, hogy belevágjon a whisky-csempészet irányításába, a kutyaviadalok rendezésébe, az éjszaka hölgyeinek és urainak kiajánlásába, ha érted, mire gondolok.
És akkor jött a pestis.
Először jó fordulatnak tűnt. Páran beadták a kulcsot, és mindenki főzeteket akart venni, vagy Sokolov, vagy Piero félét. Gyógyító elixírt meg lélekfőzetet. Slackjaw mondta is, hogy lát ebben lehetőséget. Már volt egy öreg whisky-főzdénk, ahol felhígíthattuk a cuccot, és eladhattuk olcsóbban. Okos kis terv volt megjátszani ugyanezt Sokolov elixírjével. Nemsokára a nyomornegyedekben mindenki beteg volt, és pörgött az üzlet. De egy idő után annyian haldokoltak pestisben, hogy mindenki megijedt. Mindenki kezdett nagyon csúnyán viselkedni, és minden szétesett. Ha az emberek nem tudnak dolgozni, nincs pénzük az elixírre, akár vizezett, akár színtiszta.
Amikor a császárnő meghalt, azt hittük, Dunwall megy az Ürességbe. Burrows főkém átvette az uralmat, és az őrség elkezdte használni azt a sok Sokolov-technológiát. Őrtornyok, tallboyok, gyilokoszlopok. A Clavering Boulevardra feltoltak egy fényfalat, és keményen lecsaptak mindenkire.
De Slackjaw megint meglepett minket. Ahelyett, hogy itt hagyta volna a várost, hogy áthajózzon Morley-ra vagy egy másik szigetre, itt maradt, és egyben tartott mindent. Mi is kapunk annyi elixírt a pestis ellen, mint a Városi Őrség, az adókkal meg a fejadagokkal. És egyelőre még életben vagyunk.
--Crowley, Bottle Street-i banda
