[Egy levél, amely a Wrenhaven-folyóra rendelt városi őröket felsoroló könyvből esett ki]
Drága Rutherford,
A legutóbbi leveled egyszerre tett szomorúvá és boldoggá.
Szomorúan hallottam, hogy a Morleyból származó barátod, Corkran eltávozott. Kétségkívül jó ember volt, és jó szövetséges a dunwalli Városi Őrségben végzett munkád során. Tudom, hogy a folyami őrjárat nehéz feladat, különösen mostanában, de egyben fontos is! Így hát mindent összevetve, amit mondtál, úgy sejtem, Corkran ugyanolyan bátor volt, mint te, öcsém.
Szomorúvá tesz, hogy egy olyan aljas szervezet, mint a Döglött Angolnák, létezhet az iskoláskorunkban olvasott szörnyű, sötét novellák világán kívül is. És hogy neked és az embereidnek a Wrenhavenen ilyenekkel kell szembenéznetek, az egyszerűen ijesztő! Tudom, tudom, a hajókat le kell ellenőrizni. De ha megsérülsz, miközben azt ellenőrzöd, hogy egy tyviai szőrmekereskedő megfelelő papírokkal rendelkezik-e, azt sosem fogom megbocsátani a Lord Regentnek és kapkodó törvényeinek.
Amikor jelentkeztél, kalandról beszéltél, és úgy tűnik, a veszély lázba hoz téged, de bocsáss meg, ha azt remélem, hogy az őrjáratodat nyugatabbra helyezik, közelebb a Kaldwin hídhoz, ahol erősebb a katonai jelenlét, és a csempészbandák nem mernek üzletelni. Ennyit én is tudok az újságokból, de lehetséges, hogy most sehol sem biztonságos Dunwallban, főleg nem a folyó mentén.
Fájdalom még elképzelnem is, hogy az őrjáratodhoz közeli vámőrségnek mennyire kevés embere van. Beleszédülök, ha rágondolok, hogy bármi más fontosabb lehet az öcsém életénél. Én mondom neked, inkább neked kellene megtervezned a biztonsági vonalat - akkor száz embered is lenne! Bár tudom, ez lehetetlen.
Kérlek, írj, amint tudsz. Mindannyian várjuk a híreket rólad, és vacsoránál megosztom a driscoli barátokkal, amit tudok. Remélem, a következő leveled már arról fog szólni, hogy Lizzie Stride-ot és az átkozott Döglött Angolnáit kivégezték vagy bebörtönözték!
Vigyázz magadra, és ne felejts minket!
Nővéred, Pearl