1. nap
Amikor megérkezett a hullaszámláló, biztos voltam benne, hogy engem is elvisz, amikor észreveszi, mi baja a feleségemnek. Ráparancsoltam az asszonyra, hogy tettesse magát halottnak, és én is így tettem. Ahogy gyanítottam, a vizsgálók túlságosan lusták vagy ostobák voltak, így rögvest felpakoltak minket a pestiskocsira, anélkül, hogy akár a pulzusunkat ellenőrizték volna. A hullaszámláló csak a birtokunk értékével törődött.
2. nap
Nem tudom, hogy a szerencsének, vagy a balsorsnak tudjam-e be, hogy túléltem azt, amikor ledobtak a pestiskocsiról. Lehet, hogy inkább átok volt, mert az én drága feleségem is sértetlenül úszta meg, bár sem ez a tapasztalat, sem a pestis nem volt elegendő hozzá, hogy lakatot tegyen örökké lármás szájára. Hamarosan láttuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen túlélők. Egy kisebb csoport verődött össze a Rudshore kapunál, könyörögtek, hogy engedjék őket szabadon.
3. nap
Most már biztosan éreznem kellene a betegség tüneteit mellkasomban és torkomban, de a kiszáradás és az üres gyomor kínjain kívül semmi nem gyötör.