Pisztolylövéseket hallok és sikoltozást, a kivégzések félreismerhetetlen zaját. Semmi kétség, nemsoká értem jönnek, és az utolsó szavaimat jegyzem most le. De elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a birodalom valaha élt legragyogóbb elméje egy állott húgytól bűzlő cellában haljon meg. Ha akár a legkisebb esély nyílik rá, meglepem őket, és átugrom Piero viszonylag biztonságos műhelyébe. Még a legkeserűbb vetélytárs is jobb, mint az, ami rám vár, ha ezek a vadállatias katonák megjönnek. A fenébe a méltósággal, tartozom az emberiségnek az életben maradásommal!
--Anton Sokolov