[Kivonat egy gyerekkönyvből]
A zöldellő kertben csendesen térdelve
Rosalind és a kosara a királyrózsák társaságát élvezte.
Rosalind lehajolt, hogy megcirógassa az egyik rózsát,
majd előhúzta a háta mögül az ollót,
ahol addig rejtegette, hogy nehogy megijessze a virágokat.
Apró dolog volt csupán, amelyet anyjának szánt.
Ahogy elővette az ollót, kihúzott egy szárat,
készült elvágni az élével,
ám a növény nem engedelmeskedett,
és egy tüskével jutalmazta a lányt, mélyen a hüvelykujjába fúródott.
A sebből egy csepp karmazsin vércsepp bukkant elő.
Mielőtt Rosalind a szájához emelte volna az ujját,
csuklója körül egy kéz záródott össze.
Anyja ott állt mellette, szemtanúja volt mindennek.
"A rózsa megköveteli az árát, drágám. Ne tagadd meg a virágtól a fizetséget."
Rosalind megrezzent, ahogy az anyja odahúzta a kezét a virágágyás fölé,
és gyengéden megrázta az ujját.
Három vércsepp esett a kiszáradt földre.
Ahogy az anyja elsétált, Rosalind könnyeket pislogott a szeméből,
és erősen megragadta ollóját.
Kosara teli volt, mikor elhagyta a kertet.
Három karmazsin vércsepp és egy karmazsin virág...
Csak ennyi maradt a büszke kertből.