Politikai felfordulás idején érvénybe lépnek a hatalom átruházásának rendelkezései, amelyet három cél szem előtt tartásával terveztek.
Az első: a puccs lehetőségének minimalizálása. Nincs olyan előre meghatározott személy vagy pozíció a kormányban, amely a régensi palástot mindenképpen megkapja vész esetén. Ehelyett a régenst parlamentáris megállapodás szerint választják. Erre azért van szükség, hogy elkerüljük a nem betöltött utódlás útját, és hogy elbátortalanítsuk azokat, akik efféle események előidézésén mesterkednek. Törvényeink feltételezése, hogy egy ilyen törvényhozó testületnek mindig meglesz a bölcsessége, hogy átlásson a leendő bitorlókon.
A második a köznép stabilitásának biztosítása az átállás idején és után. Egy interregnum idején, amíg a régens uralja a földet, léteznek bizonyos törvények és rendeletek, amelyeket nem lehetséges megváltoztatni a parlament többségének szavazata nélkül. Így az emberek mindennapi élete nem fog drámaian megváltozni a régensség idején, vagy drasztikusan elmozdulni, amikor a megfelelő örökös elfoglalja a trónt.
A harmadik és talán a legfontosabb az, hogy érdemes utódot kell találni. A kapkodó cselekvés elkerülése és a stabilitás maximalizálása érdekében nincs korlátozva a régensség periódusa. Történelmi tény, hogy a hamari döntések gyakran megkérdőjelezhetőek, ami kiterjedt politikai zűrzavart és nyílt konfliktusokat is eredményezhet. Amint a megfelelő örököst megtaláltuk, és a pozíciót valaki arra érdemes tölti be, mindenki másnak főt kell hajtania, és támogatását biztosítania.