[Részlet a dunwalli kerületekről szóló könyvből] ]
Több mint két évtizede áll már egy sor mészárszék a Wrenhaven mentén, távol Dunwall elegánsabb negyedeitől, mivel a húsfeldolgozással együtt jár a vér, a bűz és a patkányok hada. A független bálnavadászhajók időnként megjelentek egy-egy leviatánnal, és dereglyéken érkeztek a levágni szánt marhák. Egy-egy vágóhíd befuccsolhat, ha rosszul vezetik, de a számuk nagyjából változatlan, ezek termelik a főváros ellátáshoz szükséges húst, bőrt és zsír melléktermékeket.
Csak amikor a Rosebury feldolgozási eljárást kidolgozták, kezdett a cetkereskedelem kiemelt szerepet betölteni, aminek nagy lökést adott a sokkal instabilabb, finomított cetolaj számos új felhasználási formája, köztük a katonai és a biztonsági felhasználások. Jessamine Kaldwin császárnő rövid uralkodásának elején a jól ismert feltaláló és természettudós, Anton Sokolov bemutatott egy sor olyan eszközt, amelynek felszerelése megkezdődött Dunwall-szerte, Hiram Burrows Királyi Főkém irányításával.
Az események ezen kedvező fordulata révén a vágóhidak száma megnégyszereződött, és ezzel arányosan megnőtt a friss cetolaj iránti kereslet. A váratlanul Vágóhíd-sor néven ismertté vált területtel közvetlenül szomszédos számos kerület kezdett átalakulni, ahogy a családok elköltöztek, hogy távol kerüljenek az ipar kibocsátotta füsttől és feldolgozó üzemek termelte felhalmozódó maradéktól. A bűnözés szinte egy éjszaka alatt megnőtt, ami arra késztette a Városi Őrséget, hogy megkettőzzék erőfeszítéseiket a dunwalli bandákkal szemben.